Bovaryné nyitás előtt megnézte a Françoise Gilot 100 kiállítást. Tudjátok, ő az a festőnő, aki hosszú ideig volt Picasso társa, két közös gyerekük is született és a csúnya szakítás után talpra tudott állni, mint festőművész, és mint nő is. Szederkényi Olga legújabb podcastjében Gilot stílusáról, művészi attitűdjéről és személyiségéről Kovács Krisztinával, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével beszélgetett.
Hihetetlen, de igaz: Françoise Gilot életműve 80 évet ölel fel. Több művét megvették a világ vezető múzeumai. Hogyan kezdte a pályáját? Hogyan tudott önmaga maradni Picasso mellett és után? Madame Bovary ezekre a kérdésekre szerette volna tudni a választ.
„Nem volt nehéz kilépnem Piccaso árnyékából, mert soha nem éltem benne” – fogalmazta meg egyszer Françoise Gilot. Ettől függetlenül nem lehetett egyszerű Picassóval élni, és túlélni őt. A tudatosság, az önismeret és a kitartás sokat segített Françoise Gilot-nak a munkában és az életben. Gilot stílusáról, művészi attitűdjéről és személyiségéről Kovács Krisztinával, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével beszélgettünk. Azért vele, mert itt nyílik a Françoise Gilot 100 kiállítás, épp a művésznő születésnapján, november 26-án.
Hogy miért szereti ennyire Budapestet Gilot, hogy egyetlen európai, egy közép-kelet európai galériával dolgozik együtt? Azért, mert egyik legjobb barátja magyar volt: Rozsda Endre, az egykor Párizsban élő, legendás magyar festőművész. Az ő barátságuknak külön emléket állít a tárlat.
A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk.
„Ne gondold, hogy valaha is át tudod venni a helyem – mondta nekem Picasso. Mire én azt feleltem: Soha nem akartam elfoglalni a Te helyedet. Csupán azt a területet szerettem volna, amely üresen állt.”